Ha jobban belegondolunk ez nem is olyan meglepő. A kertészkedés többnyire viszonylag hosszú időn át végzett, nem túlságosan megterhelő fizikai munka, edzés, amit ráadásul a többség a szabadban, friss levegőn, de mindenképp növények közvetlen közelségében végez.
A legtöbb kültéren végzett szabadidős tevékenységnek pedig ismert stresszcsökkentő. Egy pár éves holland kísérletben1 a résztvevőket stresszes feladatok elvégzése után két csoportra osztották. Az első csoport egy szobában olvasós, míg a második odakint kertészkedős feladatott kapott. 30 perc elmúltával az utóbbiak esetében nem csak jelentősen csökkent a kortizol nevű stresszhormon szintje, de saját bevallásuk szerint is jobban „kiheverték” a korábban végzett munka okozta stresszt és jobb hangulatba kerültek.
A friss levegőn végzett munka megfiatalítja az embert
Ausztrál kutatók szintén találtak bizonyítékokat2 arra, hogy a sok kertben töltött idő és a terápiás jellegű kertészkedés csökkentheti az időskori demencia (feledékenység) és az Alzheimer kór tüneteit.
A kedvező pszichikai hatások mellett ne feledkezzünk meg a fiziológiáról sem. Azt ma már talán senkinek sem kell bizonygatni, hogy a rendszeres testedzés segít megőrizni az egészséget. A kertészkedés leginkább a szívet, a tüdőt, a keringési rendszert tréningező kardió edzésformákhoz hasonlítható, hiszen itt is hosszabb időn keresztül, nagyjából egyenletes erőbefektetéssel végzett munkáról van szó. Ez pedig épp a hazánkban sajnos népbetegségnek tekinthető szív és érrendszeri megbetegedéseket segít leginkább megelőzni.
A kertészkedésnek ráadásul étrendünkre is lehet hatása. Ismét egyre divatosabbak a díszkertek mellett gondozott haszonkertek is. A veteményesekben, gyümölcsösökben, konyhakertekben megtermelt friss növényi táplálék pedig közelebb segíthet minket a széles körben ideálisnak tartott mediterrán étrend eléréséhez, mely rengeteg friss zöldséget, gyümölcsöt és sokkal kevesebb húst tartalmaz.
Ellenvélemények
Persze mint minden tudományos diskurzusban, itt is akadnak ellenvélemények. Ezek szerint a nyugati civilizációban a hobbikertészek, kertes házban lakók eleve a társadalom jobb módban élő részéhez tartoznak, akik így a kertészkedéstől függetlenül is több pénzt, időt és energiát tudnak szánni az egészségük megőrzésére. Azonban a kertészkedést úri hobbinak, vagy vidéki tevékenységnek beállítani a rohamosan szaporodó városi kertészkedők mellett egyre hamisabb képet fest.
A hobbiból végzett kertészkedés nem keverendő össze a mezőgadasági céllal végzett termőföldi munkákkal. Utóbbi sokkal nagyobb fizikai megterheléssel jár, így a negatív hatása is több lehet. Igaz ugyanakkor az is, hogy a hagyományos, nem iparosított mezőgazdaságban részt vevők közt is alacsonyabb a krónikus betegségekben szenvedők aránya.
