Ezek is érdekelhetnek
Egyre több figyelmet fordítunk a takarást és védelmet jelentő sövényre. Nem hiába, hiszen ez biztosítja otthonunk intimségét. Pár éve még szinte mindenki smaragdtuját ültetett, ami bár kiváló növény, számos egyéb alternatívája kapható. Ezekből mutatjuk be a kedvenceinket.
Azoknak, akik ragaszkodnak a tujához, de egy kicsit mást szeretnének kiváló választás az óriás tuja, avagy Thuja plicata Atrovirens. Ez egy gyorsan növekvő, betegségekre nem fogékony, nagyon látványos fajta, ami méretének hála nem csak sövénynek, de egyedülálló látványos kerti szoliternek is megfelelő.
A nyugati tuja Brabant változata (Thuja occidentalis Brabant) szintén igen látványos növény.
Oszlopos, tömött formája és üde zöld színe szemkápráztató megjelenést kölcsönöz neki. Főleg fiatalon igen erős növekedésű, így hamar átláthatatlan, egybefüggő sövényt alkothat.
Az elmúlt évek sztárja, az igen gyors növekedése miatt népszerűvé váló Leyland ciprus (Cuprocyparis leylandii). Fiatal korában akár 40-90 centimétert is nőhet évente, és igen jól tűri a metszést. Ennek hála egybefüggő falat alkot. Azonban ha nem vigyázunk elterebélyesedik, és akár 20 méter magasra is megnőhet.
Ha még inkább el szeretnénk mozdulni a megszokott örökzöld sövények irányából, lomblevelű növényeket is választhatunk.
A korallberkenye (Photinia x fraseri ‘Red Robin’) örökzöld, nevét pirosas-bordós lombozatáról kapta, ami leginkább a friss hajtásokon, vagy visszametszés után díszít. Végső magassága 2-3 méter és nyírás nélkül is áthatolhatatlan sövényt alkot. Ugyanakkor jól formázható, évente 3-4-szer is megmetszhetjük.
Egy majdnem elfelejtett régi kedvenc a kerti gyöngyvessző (Spiraea x vanhouttei), mely rengeteg hófehér habos-babos virággal és friss, halványzöld levelekkel köszönti a tavaszt. 1,5-2 méter magasra nő és szintén alkalmas nyírott vagy nyíratlan sövénynek vagy térhatárolásra. Sajnos lombhullató, de ennek ellenére télen is sűrűn takar. Előbb említett látványos virágai miatt azonban akár szoliter cserjének is kiváló.
A végére két igazi ínyencséget hagytunk. A japánbirs (Chaenomeles) viszonylag ismert tavasszal virágzó cserje, de sokkal kevesebben tudják róla, hogy termése ehető is. A növény maga ritkán nő másfél méternél magasabbra, de sűrűn fejlődő, ráadásul tövises ágai miatt sövénynek is alkalmas. Sokak a levélhajtás előtt megjelenő, fehértől halványrózsaszínen át egészen mélybordó színig díszítő virágai miatt önálló díszcserjeként nevelik. Mint mondtuk, augusztustól fejlődő, sárgás termése ehető. Ráadásul a gyümölcs a levélhullás után is az ágakon marad, ha nekünk nem is ízlik, az áttelelő madarak imádni fogják.
Szintén alkalmas alacsony, 100-120 centiméteres térelválasztó sövénynek a fürtös áfonya (Vaccinium corymbosum). A növény savanyú földet igényel, ezért ültetéskor mindenképp nagy gödör kell neki, amibe jó minőségű tőzeggel ültethetjük. Gyökerei nem hatolnak mélyre, így a kiszáradástól óvva érdemes a föld felszínét fenyőkéreggel takarni. Ha ezeket betartjuk a növény szépen fejlődik, és nyár elején, a nevéből adódóan is fürtös, magas vitamin-tartalmú, kékes lilás bogyókat hoz.
