A rózsafélék családjába tartozó Prunus armeniaca, vagy ismertebb nevén sárgabarack ősi történettel büszkélkedhet. Őshazája Közép-Ázsia, de már a római korban ismerték Európa déli részein, sőt egyes szakértők szerint hazánkban is termett. Szerencsés kereszteződések lévén a kárpát medencei fajták igen ellenállóvá és bőségesen termővé váltak, így mára az egész világon termesztik őket.
A magyar kajszi több fajtája öntermékeny, és június közepétől nyár végéig csodálatos ízű gyümölcsöt ad. A legtöbb fajta ősszel elérhető a kertészetekben, bár a vásárlók hamar szétkapkodják az októberi ültetési szezonban. Legismertebbek a Ceglédi fajtái, a Gönci magyar, a Rózsakajszi, a Magyar kajszi, a Budapest és a Pannónia fajták.
a hazai kajszi könnyen tartható, hálás fajta, és nincs nála finomabb
Hogyan fogjunk hozzá?
A sárgabarack szereti a napos, meleg helyeket, és a kissé meszes, levegős talajt, a folyamatos nedvességet viszont nem tűri. Egy tanácsot mindenképpen érdemes megfogadni: 1-2 fával többet ültessünk, mint amennyit eredetileg terveztünk. A kajszi érzékeny a gutaütés nevű fertőzésre, és ez ellen a betegség ellen sajnos nincs biztos védekezés.
Ha kinéztük a helyét, ássunk egy 1 méter átmérőjű, 1 méter mély gödröt, tegyünk bele szarvasmarhatrágyát, és dolgozzuk össze a földdel. Úgy állítsuk bele a fát, hogy a törzsön az oltás helye ne legyen nagyon mélyen a föld alatt. Alakítsunk ki egy jó nagy tányért is betemetés közben, majd bőségesen öntözzük meg.
A kajszi metszését 3. évtől, kifejezetten rügyfakadás után végezzük, amikor már nem számítunk hosszabb fagyokra, hogy elkerüljük a gutaütést. Ez a fertőzés ugyanis még hideg időben támadja meg növényt, bár látható jelei csak júliusra lesznek. Visszametszés helyett inkább ritkítsunk. Tavasszal szarvasmarhatrágyát adjunk neki, és az intenzív növekedés időszakában nitrogéntartalmú trágyával is segíthetjük a termést.
Ha a trágyázáson túl vagyunk, nemigen lesz több dolgunk a betakarítás előtt, hiszen a hazai kajszi könnyen tartható, hálás fajta, és nincs nála finomabb.
