A körte termesztéséről szóló első feljegyzések időszámításunk előtt 3500-ra nyúlnak vissza. Egy ókori görög mítoszban is kiemelt szerepet kap, miszerint Zeusz egyik fia, Tantalosz az istenek és az emberek ellen elkövetett gonosz tettei miatt az alvilágba száműzetett. Gaztetteit egy körtefa alatt gyónta meg, és amikor éhes lett, és a feje fölött lógó körtéket meg akarta volna enni, az ágak visszahúzódtak, egészen addig, ameddig nyújtózkodott. Így sosem érte el, mindig éhes maradt.
A körte szélvédett fekvésben, tápdús, gyengén meszes talajokon jól terem. Száraz, sovány homokon vagy nagyon kötött, erősen meszes talajokon rövid életű, és gyümölcse nem lesz olyan ízletes, mintha tápdús talajon állna. Ültetéskor mindenképpen használjunk jó minőségű szarvasmarhatrágyát, hogy biztosítsuk a fa szükségleteit. Minden tavasszal és ősszel is érdemes a törzs köré pótolni egy kevés szarvasmarhatrágyát, hiszen a tápanyagokat a fa folyamatosan felszívja gyökereivel. A körtefa-tulajdonosok tudják, hogy a finom és ízletes gyümölcs azon is múlik, hogy mikorra időzítjük a szedési időt. A túl korán leszedett körte fonnyad, utóérésre képtelen, a későn szedett gyümölcs pedig puhul. A körtefajták között találunk olyat, amelynek ízletes gyümölcsét még szeptember közepe-végén is frissen élvezhetjük.
Kártevők
Körtevarasodás:
A nyár folyamán a legveszélyesebb betegségtől, a körtevarasodástól kell elsősorban megvédeni a fákat, amely az almafa-varasodásnál sokkal nagyobb mértékben károsítja a gyümölcsöt, de megtámadja a hajtást és a vesszőt is. A fertőzés helyét olajzöld, majd olajbarna, később feketedő, majd súlyosabb esetekben a leveleket beborító, elhalt foltok jelzik. A tünetek többnyire a fonákon, de a levél színén, a levélnyélen is megjelennek. A fiatal hajtásokon megjelenő foltokon a felső bőrszövet megduzzad. A következő évben ezek a kidudorodások felrepednek, fekélyekké válnak. Az ilyen vesszőkön a rügyek is elszáradhatnak. Ha a sziromlevélre és a virágkocsányra is átterjed a kór, ez általában a kötődött gyümölcs lehullását is okozza. Ha az intenzív fejlődés időszakában történik a fertőzés és nagyobb gyümölcsfelületre terjed ki, torz gyümölcsök alakulnak ki, majd a berepedezett foltokon másodlagosan fertőző gombák telepednek meg.
Védekezni a varasodás ellen megelőzéssel lehet. A lehullott leveleket távolítsuk el, és permetezzünk virágzás előtt réztartalmú szerrel (Champion 50 WP), virágzáskor felszívódó gombaölő szerekkel (Score 250 EC, Chorus 50 WG), azt követően főként kontakthatású szerekkel július-augusztusig (Dithane M45). Varasodás ellenálló fajta a Vilmos, a Bosc Kobak, a Conference és a Packhams Triumph.
Körterozsda:
A körtelevelek színén május közepétől narancsszínű, fényes, néhány mm-es foltok alakulnak ki, amelyek később, megnőnek és sötétvörösre színeződnek. Június-augusztustól a fonákon a foltokkal ellentétes oldalon szemölcsök jelennek meg, átterjedhetnek a hajtásokra és a gyümölcsökre. A fertőzött leveleket távolítsuk el, ha van nehézszagú boróka (Juniperus Sabina) a közelben, távolítsuk el a beteg részeit, mert köztesgazda. A körtevarasodásnál leírt növényvédőszerek jók a rozsda ellen is.
Körtelevélbolha:
A körtelevélbolhának (Cacopsylla pyri) évente 4–5 nyári és egy téli nemzedéke fejlődik ki. Imágó alakban telel át az avarban, valamint a fák kéregrepedéseiben. Az első áttelelt egyedek a fák nedvkeringésének megindulásakor, általában márciustól jönnek elő. Nyáron a lárvák, főleg a zsenge hajtásokon, levélnyelek tövében szívogatnak, nyár végén a levelekre húzódnak. Ősszel téli formájú, áttelelő imágóvá alakulnak, miközben még egy kis ideig a leveleken szívogatnak. Szeptembertől novemberig telelőre vonulnak. A körtelevélbolha elszaporodására két időszakban különösen kedvezők a feltételek. Tavasszal a virágzás, majd az azt követő erőteljes hajtásnövekedés kiváló körülményeket teremt a kártevő szaporodásához. A kártevő nyár végén is szaporodik, bár a hajtásnövekedés már gyengébb, sőt esetenként el is marad. A Dimilin 25 WP kitinszintézist gátló rovarölő szer, körtelevélbolha ellen a tavaszi időszakban kifejezetten hatásos. Decis 2,5 EC-t alkalmazzunk a kifejlett egyedek ellen.
A legkedveltebb fajták
Bosc kobak
Érési idő: szeptember közepe
Méretes termései szeptember közepén szedhetők tartós tárolásra. A gyümölcs teljes felülete rozsdamázzal fedett, héja közepes vastagságú és száraz, emiatt ezt a fajtát többen csak hámozva szeretik fogyasztani. A Bosc körtefa közepes, vagy annál gyengébb növekedésű, és igen ritka koronát nevel. Csenevész kinézete ellenére rendszeresen és bőven terem. Porzó fajtái a Clapp kedveltje és a Vilmos.
Clapp kedveltje
Érési idő: augusztus eleje
Új, magyar nemesítésű fajta, Június közepétől, a Augusztus első hetétől szüretelhető, és 1-2 hónapig jól tárolható gyümölcsöket ad a Clapp körtefa. Elsősorban friss fogyasztásra való, de szép fehér húsa miatt feldolgozásra is kiválóan alkalmas. Ennek a fajtának remek tulajdonsága, hogy hazánk szélsőséges téli hőmérséklet-ingadozását jól tűri. Porzói: Bosc és Vilmos
Conference
Érési idő: szeptember dereka
Megnyúlt formájú gyümölcse kifejezetten édes, olvadó húsú. Nem nevel túl nagy koronát, ám rendszeresen és bőven terem, növekedése középerős. Metszést igénylő körtefa, sövénynevelésre is kiválóan alkalmas. Porzófajták: Vilmos, Clapp kedveltje, Packhams Triumph.
Ilonka (Nyári vajkörte)
Érési idő: augusztus vége
Rövid ideig tárolható körte, ám fűszeres íze miatt érdemes megismerni, hamar megkedveljük. Az Ilonka körtefa erős növekedésre képes, felfele törő fajta, amely idősebb korban kissé széthajló ágrendszerűvé változik. Edzett, igénytelen, egészséges fajta. Porzó fái a Vilmos és a Hardenpont.
Pachams Triumph
Érési idő: szeptember vége
A Peckhams Triumph egyre kedveltebb fajta, mivel hatalmas, olvadó húsú gyümölcse gazdag ízvilágú, és rendszeresen, bőven terem. Középerős növekedésű, termőkorban ívesen lehajló koronát nevel. Porzói: Vilmos, Guyot Gyula, Conference
Vilmos körte
Érési idő: augusztus vége
A világon a legelterjedtebb körtefajta. Hazánkban a Bosc kobak után a legnagyobb arányban termesztik. Tárolótól függően 1-3 hónapig is eltartható bő levű, olvadó húsú, illatos, édes-savanykás ízű, muskotályos zamatú gyümölcse. Gyümölcshéja éretten szép sárga, napos oldalon enyhén pirosas színeződésű, vékony. Fája közepes növekedési erélyű, közepesen sűrű koronát nevel. Korán termőre fordul, évente rendszeresen terem. A nagyobb téli lehűléseket károsodás nélkül elviseli. Porzó fajtái : Bosc Kobak, Clapp kedveltje, Pacham’s Triumph, Conference.