A kúszónövény szó hallatán a legtöbb embernek a fákra felkúszott borostyán vagy a régi házak falait benőtt vadszőlő jut eszébe, pedig számos növényfaj rendelkezik eme tulajdonsággal. Ezeket a növényeket a Föld bármely részén, minden éghajlati zónában megtaláljuk, legyen szó egy trópusi esőerdőről vagy egy mérsékelt égövi fenyőerdőről, mindenütt jelen vannak. Sok esetben használják a náluk erősebb, robusztusabb növényeket létrának, hogy felkapaszkodva rajtuk, a lombkoronájuk fölé emelkedhessenek, hogy leveleik a lehető legtöbb napfényhez jussanak.
A kúszónövényeknek rengeteg faja létezik, van köztük örökzöld és lombhullató is, némelyek lágyszárú egyéves növények, míg mások több évtizedig élő fásszárúak.
Természetes élőhelyükön, például egy erdőben, mikor egy kúszónövény magja csírázásnak indul, kezdetben nem függőlegesen felfelé, hanem vízszintesen, a talajon fekve növekszik. A fiatal hajtások egyre nagyobb területet foglalnak el, hogy mihamarabb támasztékra leljenek. A fény keresése közben hajtásaik felkapaszkodnak mindenre, fákra, bokrokra, sőt még sziklákra is képesek feljutni.
Egyesek közülük nem rendelkeznek különleges adottságokkal a kúszáshoz, egyszerűen hosszú, vékony szárukkal rávetik magukat a növényekre, majd gyors növekedésüknek köszönhetően, rövid idő alatt teljesen beborítják azt. Őket inkább futónövényeknek nevezzük.
kúszónövények segítségével sok mindent elrejthetünk a kertben, amit nem szeretnénk látni.
Más fajok azonban különleges eszközöket, technikákat fejlesztettek ki azért, hogy a magasba kerülhessenek. Például a borostyán-félék szárain úgynevezett léggyökerek fejlődnek, melyekkel képesek bármibe belekapaszkodni, ami elérhető számukra. Mások tapadókorongokokat használnak ugyanerre a célra, melyekkel bármely sima felületen képesek megkapaszkodni. A legismertebb haszon kúszónövényünk, a szőlő, kacsok segítségével kapaszkodik. Sok növény, például a futórózsák éles, lefelé hajló tüskéjük segítségével kúsznak felfelé a támasznövényen. Egyszóval a kúszónövények számos változatos eszközt bevetnek céljaik eléréséhez.
Sok kúszónövény természeténél fogva agresszív, erőteljes növekedése miatt képes megfojtani az összes útjába kerülő növényt. Erre jó példa a Magyarországon is elterjedt erdei iszalag, tudományos nevén Clematis vitalba, mely akár 4-8 m magasra is felkúszik, sűrű hajtásrendszere és leveli olyannyira képesek beborítani a növényt, amelyre „rámászott”, hogy elzárja tőle az összes fényt, így elpusztul
A kúszónövények tulajdonságait mi emberek használjuk ki a legjobban, gondoljunk csak a szőlőre, a fekete borsra, a passió gyümölcsre vagy a kivire, melyeket gyümölcseikért termesztünk, ezek mind-mind kúszónövények. A díszkertben minden tapadó vagy csavarodó kúszónövény számos hasznot hajthat. Legyen szó egy csupasz házfalról, omladozó kerítésről, egy oszlopról, pergoláról vagy egy kíváncsi szomszédról, kúszónövények segítségével sok mindent elrejthetünk a kertben, amit nem szeretnénk látni. Természetesen nem csak „takarás” céljából ültethetjük ezeket a növényeket, de például egy gazdagon befuttatott lugas alatt enyhülést kaphatunk egy forró nyári napon.
A díszkertekbe ültetett kúszónövények két csoportját különböztetjük meg. Egyik csoportot a lombjukkal, levelükkel díszítő növények képviselik, míg a másik csoportba a virágjukkal díszítő növényeket soroljuk, mely utóbbiak rendkívül változatos virágformákkal kápráztatnak el bennünket. Gondoljunk csak a trombita folyondár tölcsér alakú virágaira, vagy a kúszó hortenziák lapos fejecskéire, a lilaakác hússzú fürtjeire vagy a golgotavirág összetett virágára. A levelükkel díszítő fajok is izgalmasak lehetnek, hiszen a nemesítéseknek köszönhetően ma már számos színes, rajzolatos levelű növényfajta közül választhatunk. A vadszőlő fajokat például gyönyörű lombjuk miatt kedveljük, különösen ősszel, mikor az egész növény káprázatos, bordós-pirosas ruhát ölt, óriási díszítőértéket kölcsönözve ezzel a kertnek.
