Ezek is érdekelhetnek
Két fő faja a himalájai és a libanoni cédrus, utóbbinak három alfaja az Atlasz, Ciprusi és Tauruszi cédrus. A himalájai cédrus a Himalája nyugati oldalán, a libanoni cédrus számtalan alfaja pedig a Mediterráneum vidékein él. Értékes, illatos fáját már az ókorban is sokra tartották, mivel többek között a hajóépítés egyik kiváló alapanyaga volt. Mára az egyre növő fakitermelés jelentősen megritkította állományukat.
Ezek a csodás, nagyméretű és rendkívül hosszú életciklusú fák nagyobb kertek, parkok impozáns növényei. A fenyők nagy többségétől eltérően porzós virágzatuk is toboz. A hím és nővirágok egyaránt nagyok, mutatósak. Ciprusi fajának kivételével minden fajának, alfajának számos kertészeti változatát termesztik. Szinte bármilyen talajon megmaradnak, ha az megfelelően mélyrétegű és tápanyagban gazdag. Védett helyen, kellő öntözéssel több kertészeti változat is megfelelően gyorsan gyarapodik. Erősen kötött agyagtalajba és fagyzugos helyekre ne ültessük őket, mert a téli pangó vizet nehezen viselik. Nem igényelnek komolyabb metszést, de a szép koronaforma érdekében időnként vágjuk vissza őket. Az atlasz cédrus (Cedrus libani ssp. atlantica) nagytermetű fa, idős korban is kúpos alakú koronával. Szélsőséges teleinket jobban tűri, mint a himalájai rokona.
Az atlasz cédrus leggyakrabban ültetett ezüstkék lombú fajtája a Cedrus libani ssp. atlantica „Glauca”. Termőhelytől függően közepes vagy nagyobb termetű fája mediterrán hangulatot idéz.
Már a századelőn ismert szép kultúrforma, a Cedrus libani ssp. atlanitca „Glauca Pendula” megfelelő helyen igen hatásos díszfa. Ágai eltérő magasságból, természetes ívben, a vízlépcső hangulatával omolnak alá, különös formát, olykor szoborszerű alakzatokat hozva létre. Jól kiválasztott helyen megdöbbentő hatású, az egyik legvonzóbb jelenség.
A Himalájai cédrusok (Cedrus deodara) között találhatók a legnagyobb termetűek, egyesek akár 30-40 m magasra, 7-8 m szélesre is megnőnek. Számtalan fajtája kínál kisebb termetű változatokat is.
Az arany lombozatú Cedrus deodara „Aurea” fenyő jóval kisebbre nő az alapfajnál. Színével, formájával nemcsak szoliternek, hanem fenyőcsoportok színesítésére is alkalmazható.
A Cedrus deodara „Feelin Blue” közepesen erős növekedésű, elfekvő ágú növény, kékeszöld tűlevelekkel. Védett helyen, sziklakertben, vagy akár támasztékhoz kötözve is nevelhető.
A Cedrus deodara „Pendula” Több méter magasról aláomló ágrendszerével, különleges formájával ámulatba ejtő, a kertben mindenképpen önálló szerep betöltésére rendeltetett fajta.
A cédrusok nem csak esztétikai élményt nyújtanak, hanem egészségünket is közvetlenül oltalmazzák. A század első felében Dr. Boris P. Tokin orosz biokémikus figyelte meg, hogy egyes növények olyan anyagokat termelnek, amelyek gátolják a mikroorganizmusok (gombák, baktériumok) által okozott rothadást és erjedést. Számos növény termel ilyen anyagot, így a fokhagyma, a fűszerek, fenyők és tölgyfélék is. Tokin elnevezte ezeket fitoncidoknak, ami leegyszerűsítve az erősen fertőtlenítő hatású, természetes vegyi anyagok összességét jelenti. A legtöbb ilyen vegyület igen illatos, és a koncentrátumként a köznyelv illóolajként ismeri. Bár az is igaz, hogy ma már számtalan olyan növényből is állítanak elő illatanyagot, aminek semmilyen fertőtlenítő hatása nincs. A cédrusok azzal járulnak hozzá az erő, a környezetük, és így a mi egészségünkhöz is, hogy illóolajuk nem csupán kellemes, hanem erősen csírátlanító hatású is.
