Ezek is érdekelhetnek
Az intenzív színekben és dúsan virágzó szarkaláb (Delphinium) a kertészkedők egyik kedvenc nyári évelője. Virágzata lehet fehér, rózsaszín vagy lilás is, de nem véletlen, hogy a szántóföldek kedves vadvirágára, az egynyári mezei szarkalábra (Consolida regalis) emlékeztető, élénk kék színű változata a legkedveltebb. Sajnos napjainkra a mezei szarkalábhoz hasonló, szépvirágú gyomok ‒ például a piros pipacs (Papaver rhoeas) vagy a sárga gyújtoványfű (Linaria vulgaris) ‒ a vegyszeres gyomirtás hatására visszaszorulóban vannak, és évről-évre egyre nehezebb tarka színű csokrot gyűjteni egy kirándulás alkalmával. Az érintetlen természet vadvirágos legelőinek hangulatát, a zöldellő fűben rikító színes gyomvirágok látványát sokan megpróbálják létrehozni saját virágoskertjükben. Azért ültetünk kéken világító szarkalábat, pipacsra emlékeztető díszmákot, sárga menyecskeszem fajtákat, és számtalan élénk színű évelőt, hogy egy kis darab nyugtató természetet varázsoljunk magunk köré. Nem mellesleg ezzel a szintén egyre veszélyeztetettebb méheknek és egyéb beporzó rovaroknak is segítünk.
Az érintetlen vadvirágos legelők hangulatát idézi meg
A Delphiniumot sarkantyúfűnek is nevezik, mivel virágait hosszú sarkantyú díszíti. Nyár közepétől ősz elejéig szépen díszíti az évelőágyást, de vágott virágként is felhasználható. A szarkaláb hibridjei hosszú nemesítőmunka eredményeként jöttek létre, három főbb típusa van. Legtöbb fajtája a nyúlánk szarkaláb és az óriás szarkaláb csoportjába tartozik. Az elegáns, „égig érő”, erőteljes növekedésű fajták egy méter magasra nőnek, mások akár a két méteres magasságot is elérhetik.
Színével és nagyságával a szarkaláb kiemelkedik a többi növény közül. Csoportosan ültetve fokozhatjuk a hatást, akár egy unalmas falrészt is eltakarhatunk vele.
A csinos szarkalábak (Belladonna-típus) alacsonyabb növekedésű, kompaktabb fajták.
A szarkaláb igényei
Kedveli a nedves, de nem pangó vizes talajt, a világos, széltől védett kerteket. Nagy helyigénye és dús lombja miatt a töveket ültessük szellősen, mert ezzel megelőzhetjük a gombafertőzés kialakulását. Tavasszal és nyár elején rendszeresen öntözzük és tápoldatozzuk, mert szárazságban a szarkaláb legyengül, és tőlevelei lisztharmatosak lehetnek. Ha a növény eléri a 30-40 cm-es magasságot, szúrjunk mellé karót, hogy később hozzáköthessük. A dús levélzet kialakulásával a karók eltűnnek a hajtások rengetegében. A gazdagabb virágzás érdekében ritkítsuk a töveket: a fiatalabbakon 2-3, az idősebbeken 5-6 hajtást hagyjunk meg, a gyengébbeket pedig vágjuk le, hogy ne vonjanak el felesleges energiát a növénytől.
Egy 5-6 éves szarkaláb akár tíznél több virágszárat fejlesztve igazán impozáns látványt nyújt. Ha az öntözést és a tápoldatozást nyáron sem hanyagoljuk el, és a lenyílt virágokat visszavágjuk, ősz elején másodvirágzásra számíthatunk. Ősz végén az egész növényt 15 cm magasra vágjuk vissza, és takarjuk fenyőkéreggel. Sok évelőhöz hasonlóan a szarkaláb is a gyökerével telel át, majd tavasszal tőből kihajt.
Kert hiányában, dézsába ültetve az alacsonyabb Belladonna-típus balkonunk méltó dísze lehet. A kék szarkaláb piros rózsával, dáliával, rozmaringgal kombinálva igazi vidékies hatást kelt, de ha romantikus hangulatot szeretnénk elérni, az élénk piros és sárga színek helyett inkább hófehér liliom, magas díszfüvek, rózsaszín futórózsa társaságába ültessük.
A Delphinium enyhén mérgező növény, a gyökérrész és a levelek a vérnyomás csökkenését okozzák!
