Ezek is érdekelhetnek
Hazánkban a nyári hónapok végével szinte menetrendszerű pontossággal megérkezik az őszi lombszíneződés. De vajon mi lehet az oka ennek? A válasz egyszerű: a rövidülő nappalok és az éjszakai hőmérséklet csökkenése miatt a legtöbb lombhullató fa és némely örökzöld ruhája is színt vált, aminek oka a levelekben található kémiai anyagok hő- és fényváltozásra adott reakciója.
A télre való felkészülés során a színanyagok lebomlanak, és a levélben lévő tápanyagok levándorolnak a vastagabb szárrészbe és a gyökerekbe. A zöld klorofill kísérőpigmentjei adják a csodálatos aranysárga vagy narancsos színeket, a piros és lilás árnyalatokat a hideg hatására képződő antocián-vegyületek okozzák.
A színesedést kiváltó hatás fajonként változó, de összességében kimondható, hogy az őszi lombszín számára a hosszú, enyhe és csapadékos ősz a legkedvezőbb. Amikor az őszi eget csak átmenetileg takarják be esőfelhők, olyankor a növények is később érzékelik a nappalok rövidülését. Ilyenkor a levelek színesedése kicsit késhet, ám tartósabb is lesz. A szomorú, borongós idővel ellentétben az október végi napsütés sokkal élénkebbekké varázsolja a színeket. Az egyre hűlő időben a levelek barna színe az elhalt sejtek miatt alakul ki.
Minél hamarabb köszönt be a hideg idő, annál rövidebb ideig gyönyörködhetünk a színes lombokban, mivel a szárazság és a fagyok akadályozzák a szép lombszín kialakulását, és gyorsítják a lombhullást. Ha az ősz során is ezer színben pompázó kertet szeretnénk, fontoljuk meg, milyen fák árnyékában szeretnénk hűsölni a nyáron. Egyes fajok igen nagyra megnőnek, így körültekintően válasszuk ki a számunkra megfelelőt.
Sárgára váltók
Rendkívül korán, már augusztus végén sárgásra színesedik, és elég korán hullatja a lombját az aranyribiszke (Ribes aureum), amelynek mindössze 1-3 méteres magasságával bármely kiskertben helyet találhatunk.
Hazánkban számtalan őshonos faj színezi lombját a sárga valamely árnyalatára, de számos közülük igencsak méretesre nő. A mezei juhar (Acer campestre) őszi lombszíne világossárga, amely 20 méteres magasságával csak a méretes kertekbe ajánlott.
Bár csodálatos látványt nyújt, de még magasabbra nő a csodálatos aranysárgává váló korai juhar (Acer platanoides), és a zöldessárga váltó hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), ezért velük inkább parkokban, mint magánkertekben találkozhatunk.
Számtalan további faj vesz fel sárgás árnyalatot, így a szintén méretesre növő amerikai sárgafa (Cladrastis lutea), a valamivel kisebb koronát öltő kínai varázsmogyoró (Hamamelis mollis), és a kiskertekbe is tökéletesen megfelelő, 1-2 méteresre nyúló japán szentfa (Nandina domestica).
Gigantikus méretű fák között számtalan sárgás őszi lombszínűt találunk, amilyen a bükk, szil, kőris, tölgy- és nyárfa legtöbb fajtája. Viszont berkenyék és almafák között találunk 8-10 méternél magasabbra nem növő, arany és okker árnyalatokban pompázó fajtákat.
Pirosban pompázók
A mintegy 200 fajt számláló juharfa család akkor is számtalan lehetőséget nyújt, ha sárga mellett piros lombkoronájú fákat ültetnénk. A nagyjából 8 méterre növő tatár juhar (Acer tataricum) az ősz folyamán narancsos-piros ruhába öltözik, a japán juharok között (Acer palmatum) pedig biztosan találunk kedvünkre valót, amelyek nem növik ki helyüket.
A kanadai fanyarka (Amelanchier canadensis), a mocsári tölgy (Quercus palustris), a japán gyertyánszil (Zelkova serrata) csodálatos lombkoronái ősszel is meleg színekben pompáznak.
Amennyiben csak a kerítés mellé ültetnénk egy alacsonyabb növényt, a fürtöshanga (Leucothoe fontanesiana) tökéletes választás.
Tipp:
Körültekintő és alapos metszéssel még a legnagyobbra növő fák is kívánság szerinti méretben tarthatók. Tartsuk szem előtt, hogy a rendszeres metszés a magasra nyúló fajtáknál elengedhetetlen!
