Ezek is érdekelhetnek
Sorozatunk folytatásaként távoli tájakról származó növényekkel ismerkedünk meg, melyek igen népszerűek hazánkban, és egyre nagyobb fajtaválasztékkal találkozhatunk. Fontos megemlíteni, hogy ezek a növények a hazai klímán nem képesek áttelelni, fagyérzékenységük miatt. Hogy biztonsággal átteleljenek, minimum 7-10 °C hőmérsékletű, világos helyre van szükségük az év leghidegebb hónapjaiban.
Murvafürt
Bougainvillea
A csodatölcsérfélék családjába tartozó murvafürt egy Dél-Amerikából származó tövises, fásodó szárú kúszónövény, mely a trópusi, szubtrópusi térségben képes elérni a 3-4 méteres magasságot is. Egyszerű, sötétzöld, fényes levelei aprók, melyek keresztben átellenesen állnak a száron. Érdekessége, hogy az igazi díszítő értékét nem a virágok adják, hanem az ezeket körülvevő színes virágzati fellevelek. Jelentéktelen virágaik csupán pár milliméteresek, általában fehér vagy halványsárga színűek. A nagy tömegben virító, élénk színű fellevelek azonban bámulatos látványt kölcsönöznek a növénynek. Számos fajta közül választhatunk, de a legnépszerűbbek a rózsaszínes-lilás példányok. De ha igazi különlegességre vágyunk, a fehér vagy a narancsos árnyalatú növényeket is választhatunk. A színes fellevelek a növény elvirágzásakor papír vékonyságúra száradnak, színüket elveszítik, majd lehullnak.
Tavasszal és nyáron tartsuk a kertben vagy a balkonon napos helyen és tartsuk a földjét egyenletesen nedvesen. Tavasszal, mikor a növény kikerül, vágjuk vissza az előző évi hajtásokat. Télen a nyugalmi időszakban hagyjuk csaknem teljesen kiszáradni a földjét, nagyon keveset öntözzük.
Tölcsérjázmin
Mandevilla (syn. Dipladenia)
Régóta tartó vita, hogy vajon mi a különbség a Mandevilla és a Dipladenia között? Nos, ez a kérdés a botanikusokat is foglalkoztatja, de egyértelmű magyarázat nincs rá. A legvalószínűbb, hogy a Dipladenia egy Mandevilla faj variánsa lehet, mely inkább bokrosabb növekedésű. A dolgot tovább bonyolítja, hogy számos újonnan nemesített fajta a „Sundaville” fantázianevet kapta a termesztőktől, de rendszertanilag ez is ugyanazt a növényt takarja.
A tölcsérjázmin a trópusi éghajlatú Dél-Amerikából származik és a meténgfélék családjának a tagja. Élőhelyükön a magasságuk elérheti a 4-5 m-t is, száruk csavarodva kúszik. Viszonylag nagy, fényes levelei a virágtalan időszakban is dekoratívvá teszik a növényt. A levelek hónaljából áprilistól-októberig fejlődnek tölcsér alakú, fehér, rózsaszín vagy bíborpiros árnyalatú, többnyire ötszirmú virágok.
A legkülönlegesebb Mandevilla fajta kétségtelenül a sárga virágú tölcsérjázmin, melyet, Allamandának is hívnak. Mind kinézetében, mind igényeiben megegyezik a rokonával, egy nagy különbség van köztük, ez pedig nem más, mint az óriási, élénksárga virágok.
Minden változat enyhén savanyú, lehetőleg humusszal dúsított talajt igényel, és részben óvni kell őket a déli, tűző napsütéstől és a szárító széltő. A növekedési időszakban öntözzük a növényt bőségesen, a téli, nyugalmi időszakban takarékosan. Kora tavasszal, ritkítsuk ki a hajtásokat, hogy a növény ne árnyékolja be saját magát és a virágzás egyenletes és bőséges legyen.
Sokvirágú jázmin
Jasminum polyanthum
Nyugat-Kína melegebb területeiről származik, hazájában akár 7 m magasra is felkúszó cserje. A kapaszkodáshoz nem „használ” semmiféle módosult hajtást, szárai egyszerűen csavarodva haladnak felfelé.
Fő virágzási időszaka januártól-áprilisig tart, ekkor hozza nagy tömegben fehér, 5 cimpából álló, bódító illatú virágait. Nem hiába a parfümipar egyik fontosabb alapanyaga a sokvirágú jázmin virágzata.
Ahhoz, hogy a növény minden évben bőségesen virágozzon, télen hűvös környezetre van szüksége, ilyenkor a hőmérséklet ne haladja meg a 10-12 °C-ot. Nyáron tegyük ki a szabadba, bőven érje a fény, de soha ne hagyjuk kiszáradni. A déli perzselő napfénytől próbáljuk meg a növényt megóvni.