Ezek is érdekelhetnek
Az elmúlt években újra egyre nagyobb körben tombolni kezdett a szobanövényláz, és emiatt új cikksorozatunkban szeretnénk nektek bemutatni azokat a növényeket, amelyek manapság a legelterjedtebbé váltak a fiatalok körében.
A sort az alokáziákkal (ördöglevél) kezdjük, akik a kontyvirágfélék családjába tartozó, Délkelet-Ázsia trópusi esőerdeiből származó levéldísznövények, ma már több, mint 80 fajjal. Eredeti élőhelyükön akár több méter magasra is megnőhetnek, illetve leveleik felülete akár az egy négyzetméteres méretet is elérhetik.
Ilyenek például az Alocasia Calidora, a hullámos, szeldelt leveliről ismert Alocasia Portadora vagy a tornasorban lefele haladva az Alocasia Zebrina is, akinek a neve az egyedi, különleges, zebra csíkos száraira utal. Sajnos egy hazai háztartásban a legtöbbünknek ilyen óriásai nem lehetnek, de egyéb változatokat tartani nagyon is érdemes!
A Dragon elnevezés húsos, kontrasztos erezetű, sárkány pikkelyre emlékeztető levélzetére utal
Az utóbbi években egyre több ékszer alokázia is megjelent, akik bármekkora otthon méltó díszei lehetnek. Magasságuk maximum 50 cm, és ahogy nevük is sejteti, igazán lélegzetelállító, változatos és textúrált levelekkel rendelkeznek. A legkedveltebb egyedek közé tartozik a ráncos leveleiről ismert Alocasia Polly, a csodaszép, mély levélerezetű Dragon Scale és világosabb rokona, a Silver Dragon. De ne feledkezzünk meg az igazán egyedi Black Velvet-ről sem az ő mélyzöld, neon erezetű, bársonyos leveleivel, vagy a káprázatos, burgundi, metálos fényben úszó Cuprea ’Red Secret’ -ről sem.
Az alokázia fény- és hőigénye
A legtöbb példány otthonunk olyan pontján lesz a legboldogabb, ahol sok közvetett napfény és kellemesen meleg, 20-25 °C körüli hőmérséklet éri egész évben. A forró, közvetlen napfény megégetheti leveleiket, ettől inkább óvjuk őket. Igyekezzünk egész évben változatlan körülményeket megteremteni számukra és kerüljük a huzatos helyeket.
Az alokázia víz- és páraigénye
Az alokáziát akkor célszerű öntözni, amikor földjük felső 1-2 centimétere már kiszáradt. A túlöntözés sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint a kiszáradás, mert érzékenyek a gombás megbetegedésekre és a gyökérrothadásra. Tavasztól őszig használjunk folyékony tápoldatot minden 2-3. öntözéskor, mert magas a tápanyagigényük. Trópusi növények lévén igen páraigényesek, amit a négy fal között is könnyen pótolhatunk egy párásító géppel, szórófejes flakonnal, vagy úgy, hogy cserepüket vízzel és kavicsokkal vagy agyaggranulátummal töltött tálcára helyezzük.
Az alokázia földigénye és szaporítása
Az alokázia az enyhén savanyú, nagyon jó vízáteresztő talajt kedveli. Erre a célra megfelelő az levéldísznövény föld, amihez perlitet és kókuszrostot vagy tőzegmohát keverhetünk, 1-1-1 arányban. Átültetni kétévente érdemes tavasszal, és ekkor könnyedén szaporíthatjuk is őket, amit a gumóinak, azaz a rizómáinak szétválasztásával tehetünk meg.
Kártevők és betegségek
Az alokáziák sajnos fogékonyak a különböző kártevőkre – különösen a száraz levegőjű helyeken -, mint például a takácsatkák, pajzstetvek vagy levéltetvek. Emellett a túlöntözésből származó gombás megbetegedésekre is érzékenyek, de mindezeket könnyedén elkerülhetjük egy megfelelő öntözési szokás kialakításával és a levelek rendszeres portalanításával.
