Ezek is érdekelhetnek
Amikor nézelődünk a kertészetben, hogy milyen gyümölcsfa is kerüljön a család kertjébe, rengeteg tanácsot kapunk, de mégis bizonytalankodni szoktunk. Mert egyszerre szeretnénk mindent: a fa legyen strapabíró, ellenálló a betegségekkel szemben, bőven termő és ízletes gyümölcsű. Sokszor halljuk azt is, hogy érdemes történelmi vagy tájfajtákat ültetni, mivel ezek hozzá vannak szokva a magyarországi körülményekhez. Valóban számtalan előnye van annak, ha őshonos fajtát választunk, és nem csak annyi, hogy országunkban ők hasznosíthatók a legkevesebb kockázattal.
Fontos szempont egészségünk megőrzése is. Több új fajta nemesítésénél nem a rezisztencia a legfőbb szempont, hanem a tökéletes gyümölcsforma és ízvilág. Mivel tartós vegyszerezés mellett a tájidegen fajták is teremnek, sokkal több permetezőszert fogyaszthatunk velük. Az organikus gazdálkodás azt jelenti, hogy rezisztens, nemzeti fajtákat termesztünk hagyományos, organikus termelésbe beilleszthető kémiai szereikkel, amik nem sértik a természetvédelem érdekét. Az ily módon előállított gyümölcsök kevésbé megterhelők szervezetünk számára is. Ezen felül, ha a távoli jövőbe tekintünk, az őshonos fajták termesztése hozzájárul a tájrehabilitációhoz, és a gazdasági hagyományok megőrzéséhez. Ezek már a szakma szempontjai, de felelősen gondolkozó hobbikertész figyelembe veszi.
A géntechnológusok egy-egy újabb fajta nemesítése során megpróbálnak azokba rezisztenciahordozó géneket, genomokat beépíteni. Ha belegondolunk, akkor logikus, hogy ezeket a géneket a történelmi és tájfajták hordozzák, amelyek már évszázadok, sőt évezredek óta élnek az adott területen. Ezek az alapfajok a legrezisztensebbek a tájra jellemző betegségekkel és kártevőkkel szemben, és a legújabb ismereteink alapján elmondható, hogy genetikailag stabilak. Ha sikerül a nemesítés során magas rezisztenciát kialakítani az új fajtánál, akkor hasonlóképpen az ősi fajtákhoz be lehet őket illeszteni biotermesztésbe, mivel a gyümölcs minőségi elvárásai permetezés nélkül is megfelelnek a követelményeknek. Az ilyen, sikerrel nemesített fajtákat a szakma is örömmel üdvözli, és mi is lelkiismeret-furdalás nélkül ültethetjük kertünkbe.
Úgy tűnik, hogy évről-évre közelebb kerülünk ahhoz, hogy felismertjük értékeinket, és tegyünk valamit megőrzésük érdekében. Ma már úgy tűnik, sokkal jobban a kilátások a történelmi-és tájfajták megőrzéséhez. Noha a gazdasági helyzet nem könnyíti meg a génbankok, nemesítők munkáját, a termelés mégis új lendületet kap a társadalom egészségszemléletének erősödésével, a reform-és biotáplálkozás térnyerésével.
Most bemutatnánk pár olyan gyümölcsfajtát, amely a legkisebb betegségkockázat mellett nevelhető saját kertünkben. Ezek legtöbbje tájfajta, vagy újonnan nemesített változata egy történelmi fajtának. De figyelem! Az, hogy a növény rezisztens, csupán annyit jelent, hogy kevésbé fogékony a betegségekre, nem azt, hogy egyáltalán nem kaphatja el azokat. Ne tévesszük meg magunkat, a rezisztens fajták ugyan kisebb kockázattal, de hasonló törődéssel tarthatók sikeresen, mint kényesebb társaik. Azért teszünk átfogó ajánlást, hogy a kezdő hobbikertészek is sikerrel kezdhessék meg saját gyümölcsöskertjükben a tevékenykedést.
Alma
Az almafajták elsődleges kórokozója a lisztharmat. Az alábbiakban bemutatunk pár fajtát, amelyek erre kevésbé fogékonyak.
Nyári Zamatos: Augusztusban érik, gyümölcse középnagy, és igen finom.
Regal Prince: Ez az almafajta korán termőre fordul, és íze lágy, kellemes.
Húsvéti rozmaring: Igazi történelmi fajta, amely rendkívül jó ellenálló képességgel bír a betegségekkel szemben.
Golden reinders: Korán termőre fordul, gyümölcse igen nagy, illatos és édes.
Körte
Vilmoskörte: Kedvelt fajta, mivel korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Legjobb tulajdonsága, hogy a tűzelalásra nem fogékony.
Packham’s Triumph: Körte varasodásra, levélbolhára nem érzékeny. Nagyon jó ízű, bőven termő fajta, amely korán kezd teremni.
Cseresznye
Cseresznyeléggyel (köznapi nevén: kukaccal) minden cseresznyefa tulajdonosnak meggyűlik a baja egyszer. Válasszuk a Bigarreau Burlat, vagy a Szomolyai feketét, ha erre ellenállóbb fajtát szeretnénk. Mindkettő középkorai érésű.
Szilva
A szilva legfőbb betegsége a szilvahimlő, ami igencsak elszomorítja a szilvafa tulajdonosokat, ha megjelenik a növényen a betegség, mivel jelenlegi tudásunk szerint ezt a betegséget gyógyítani nem lehet. Erre toleráns fajtákat mutatunk be.
Stanley: Rendszeresen, bőven termő fajta.
Elena: Bár nem rezisztens, de fertőzöttség esetén sem jelenik meg a szilvahmilő tünet a gyümölcsön.
Presenta: Korán termőre fordul, gyümölcse szép nagy, és nagyon finom.
Cacauska rana: Korán érik, és igen nagy gyümölcsű fajta.
Barack
A kajszibarack és a Bergeron késői virágzású, emiatt nem fagynak le a virágok.
A Mariska nevű őszibarack bőven termő, fehér húsú fajta, amely a gombás betegségekre kevésbé fogékony.
Meggy
Monília toleráns meggy a Csengődi meggy. Ledobja a fertőzött virágokat, lehet, hoyg abban az évben már nem terem, de van rá esély. Sötét piros, festő levű fajta.
Számtalan remek fajta létezik még, ez a cikk csak egy átfogó ajánlás, hogy megjöjjön a kedvünk a házi termesztéshez. Kérdezzen kollégáinktól, hogy tapasztalataikból merítve mit ajánlanak még!
