Ezek is érdekelhetnek
Számos keleti hatás, köztük elsősorban a japán kertekre jellemző megoldás befolyásolja a hazai kertek hangulatát is. De milyen egy igazi japán kert? Igyekszünk választ adni a leggyakoribb kérdésekre.
A japánkertek ma ismert formai sajátosságai már a 16-17. század óta ismertek, de sintó vallási szertartásokhoz kapcsolódóan már az 5-6. század óta készülnek kertek. Komoly hagyománya van hát tervezésüknek, melynek fő célja, hogy ideális teret alkossanak a csendes elmélkedésnek, vagy egy meditatív sétának. Ugyanakkor sok kert botanikai célokra, ritka növények vagy akár különlegesen szép kövek bemutatására jön létre.
A japán kertek két fő fajtája, a hagyományos kert mellett, a szikla- vagy szárazkert és a teaszertartások számára alkotott teakert. Általánosságban mindről elmondható, hogy egy természetes táj lehető legteljesebb bemutatására törekednek a méretek arányos lekicsinyítésével és a természeti csodák szimbolikus megjelenítésével. Hasonló okokból kerülik a szimmetrikus elrendezéseket. Sok sétakert direkt úgy lett kialakítva, hogy egy pontról ne lehessen áttekinteni, a kijelölt ösvényen végig haladva fedezhetjük csak fel szépségét.
Minden japán kert elengedhetetlen része a víz megjelenítése. A hagyományos japánkertekben a vízzel legtöbbször tavak, de olykor folyók vagy vízesések formájában találkozhatunk. „Mesterkéltsége” miatt szökőkúttal sosem. Ha a rendelkezésre álló hely lehetővé teszi, a nagyobb tavakban apró szigetek is helyet kapnak, melyekre legtöbbször íves híd vezet. A nyugaton is „Zen kertként” ismert, hullámosra gereblyézett fehér homok szintén a vizet jelképezi a szárazkertekben.
A kövek és homok szintén mindig megjelennek. Az álló, magas kövek a japán és kínai mitológia Hōrai hegyét jelképezik, a fekvő laposabbak pedig földet. De ennél mindig többet láthatunk: a köveket mindig páratlan, legtöbbször 3, 5, vagy 7 tagból álló csoportokba rendezik. A vízzel együtt megjelenített kövek a Buddhista filozófiában fontos szerepet betöltő Jin és Jangot is szimbolizálják.
Pagodaszerű kőlápásokkal szintén gyakran találkozhatunk. Ezek hagyományosan ötös tágulásúak és lentről fölfelé a földet, a vizet, a tüzet, a levegőt és a szellemet (lelket) jelképezik.
Szintén fontosak a növények, melyek közé ritkán kerülnek élénk színű virágzók. Jellemzőbben az egész évben díszítő fajták. Mindig figyelembe veszik, hogy a növények színe év közben is folyamatosan változik, és nagy hangsúlyt fordítanak az őszi színharmóniára is. Népszerűek a japánjuharok és a fenyők melyek mérete és formája metszéssel úgy van szabályozva, hogy azok egy minél ősibb, nagy fa hatását keltsék. Szintén a kert látszólagos korát igyekszik növelni a sokfelé, akár kövekre is telepített moha. A növényeket, ha lehet úgy ültetik, hogy képük tükröződjön a víz felszínén.
