Datolyapálmák

Kanári datolyapálma (Phoenix canariensis)

Ahogy a neve is mutatja, ez a pálma a Kanári-szigetek alacsonyabb területeiről származik, 200-600 m magasságból. A Spanyolországhoz tartozó, 7 nagyobb és több kis szigetből álló Kanári-szigetcsoport az Atlanti-óceánban helyezkedik el, Afrika partjaitól nyugatra, Marokkótól nem messze. Eredetileg nagy területet fedtek le természetes állományai, de a gyarmatosítás után sokat kivágtak, a hajóépítésekhez is sokat felhasználtak és a bozóttüzeknek is sok áldozatul esett. Eredeti termőhelyein a megmaradt példányokat a hibridizálódás veszélye fenyegeti, mert könnyen kereszteződnek más betelepített pálmafajokkal, például a közönséges datolyapálmával (Phoenix dactylifera).

Törzse egyenes, el nem ágazó, jellemzően 10-12 m magas. Alsó részén a felszínre kerülő gyökerek miatt akár 90 cm vastag is lehet a törzse.

Alsó levelei folyamatosan elhalnak, az új levelek a csúcs közelében fejlődnek ki. Az elhalt levelek tövét rostos anyag szövi át, amiben gyakran fán lakó epifita növények telepednek meg. Az idősebb növények leveleinek gerince akár 3-6 m hosszú is lehet, amelyen a sötétzöld levélkék szabályosan egy síkba rendeződve állnak. A legalul lévő levelek erős tövisekké módosulnak, ezért mindig óvatosan menjünk az alacsonyabb növények közelébe, ne markoljuk meg a levél tövét! Kétlaki növény, ami azt jelenti, hogy a porzós és a termős virágok külön növényen fejlődnek ki. Sárgás virágzata közel 1 méteresre is megnőhet. Narancsszínű, érett termése ehető ugyan, de kevésbé ízletes, mint a közönséges datolyapálma termése, ezért inkább takarmányozásra használják.

Alapvetően fényigényes növény. Eredeti élőhelyén erős napsütésnek van kitéve, semmi nem árnyékolja, hiszen a vulkanikus kőzettel borított szigeteken ez a legmagasabb növény és magányosan, elszórtan vagy kis ligetekben található. Nyúlánk, karcsú termete különleges kontrasztot képez a megszilárdult lávafolyamon kialakult marsbéli tájjal. Útsorfának is gyakran ültetik, de kertek határolásaként sövény jelleggel is ültethető. A törzséből lecsapolt nedvből pálmamézet készítenek és sütemények készítéséhez használják. A leveléből sapkát és táskát készítenek a helyiek.

Magyarországon tavasztól őszig nyugodtan tarthatjuk kertben, teraszon, de a téli időszakra mindenképpen biztosítsunk számára világos, fagymentes (lehetőleg minimum 10°C) helyet. Túl sok öntözést nem igényel, inkább hagyjuk időnként kiszáradni a földjét, minthogy vízben álljon! Érdemes pálmaföldbe ültetni, hiszen a kissé kötöttebb és magas tápanyagtartalmú talajt szereti. Megfelelő tápanyagellátás mellett betegségekre kevéssé fogékony. Túlságosan párás körülmények közt gombás betegségek okozhatnak foltosodást, nagyon száraz levegő esetén pedig pajzstetű támadhatja meg.

Közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera)

Ennek a pálmának az ehető, édes termését szinte mindenki ismeri és kóstolta, ez a datolya. Elnevezésével ellentétben egyáltalán nem egy közönséges növény, sőt inkább azt mondhatjuk, hogy egy igen fontos faj az emberiség történetében. Származási helye bizonytalan, mivel ősidők óta termesztik, de valószínűleg Irak környékéről ered. Közép-Keleten és az Indus völgyében évezredek óta a legfontosabb ehető termények közé tartozik. A Bibliában több, mint 50-szer említik a datolyát, de a Koránban is sokszor említésre kerül, ebből is látszik fontossága.

Ennél a növénynél előfordulhat, hogy egy tőről több törzset növeszt és 20 méter magasra is megnőhet. Igazi túlélő növény, ismertté vált olyan példánya, aminek a magja 2000 év tárolás után kicsírázott!

A datolyának 3 típusa létezik aszerint, hogy termése puha, félszáraz vagy teljesen száraz-e. A termés minősége a különböző cukrok arányától függ.  Számos termesztett fajtája létezik. Csak Irakban több, mint száz fajtáját termesztik. Mostanában néha Magyarországon is kapható a puha, nagyméretű (medjool) datolya. Érdemes megkóstolni, nagyon finom!

A datolyapálmáknál eredetileg szél segítségével történik a beporzás, de ehhez kb. fele-fele arányban van szükség nőivarú és hímivarú virágokra. Az ültetvényeken a magasabb terméshozam reményében kézzel vagy szélgépekkel történik a beporzás, mert így egy porzós pálma elég 100 termő pálmához.

A dugványozással előállított példányok hamarabb fordulnak termőre, nagyobb termésűek és magasabb terméshozamúak, mint a magoncok. Egy kifejlett datolyapálma kb. 100 kg termést hoz egy szezonban.

Konyhai felhasználása igen változatos, mivel az érett termés 80%-ban cukrot tartalmaz, de fehérjékben, rostokban és nyomelemekben is igen gazdag. Gyakran felhasználják desszertek, pudingok készítéséhez, de a híres marokkói egytálételekben (tajin) is sokszor előfordul, sőt a Kanári-szigeteken még igen finom kecskesajtos-datolyás pizzát is lehet kapni. Az USA-ban közkedvelt a datolyakenyér is, ami a mi gyümölcskenyerünkhöz hasonlít. Megtalálhatjuk aszalva, csokival bevonva, de mandulával, dióval, kandírozott citrusok héjával, marcipánnal töltve is forgalmazzák.

A virágzatokat díszként, a terméses ágakat pedig seprűnek használhatjuk. Egyébként a virágai is ehetők, a bimbókat salátaként fogyasztják.

A pálma megcsapolásával kinyert nedvből datolyaszirupot (méz helyettesítésére), cukrot, ecetet, alkoholt is készítenek, sőt egy alkoholmentes pezsgőhöz hasonló ital is készül belőle, amely az Iszlám országokban ünnepi ital. A beérett levelekből kunyhót, matracot, kosarat, legyezőt, kalapot, kötelet, halászcsónakot, méhkaptárat is készíthetünk. A fiatal leveleket megfőzve zöldségként fogyaszthatjuk. Faanyagából kunyhót, hidat, vízvezetéket építhetünk és a maradék faanyagot végül bio üzemanyagnak hasznosíthatjuk. És még hosszasan lehetne sorolni a felhasználási lehetőségeket…