Az illatos gyümölcséért termesztett birs a mérsékelt éghajlatú Délnyugat-Ázsia kaukázusi területein őshonos. 5-8 méter magasra megnövő, 4-6 méter széles koronájú, lombhullató fa. Április végén, május elején virágzik, így a fagyok ritkán tesznek kárt benne. Termése éretlenül zöld színű, szürkésfehér piheszőrökkel, melyek késő őszre ledörzsölődnek. Éretten fényes aranysárga, kemény falú, erős illatú az almatermés. A termés alakváltozatától függően beszélhetünk birsalmáról, vagy a körteszerű termés esetében birskörtéről.

A birs számára napfényes, meleg, szélvédett helyet keressünk. A fajta kiválasztásánál szempont lehet a fagyérzékenység és a gyümölcs alakja. Talaj iránt nem válogatós, de mivel gyökerei nem hatolnak mélyre, ezért inkább a vizet jól megtartó, könnyebb, vályogos talajokon nő gyorsan és szépen. A kedvező tápanyagellátás érdekében ültetéskor és minden tavasszal juttassunk a tövéhez mulcsot. Viszonylag magas vízigénye és sekély gyökerezése miatt rendszeres időközönként öntözni kell.

Az öntermékenyülésére vonatkozó szakirodalmi adatok ellentmondóak. Vannak, akik a birsfajtákat öntermékenyülőnek tekintik, míg mások önmeddő, vagy részben öntermékenyülő és öntermékenyülő fajtákat is leírtak. Érdemes két fajtát telepíteni, ez bizonyosan segíti a termékenyülést, illetve az idegen beporzás növeli a gyümölcsméretet.

Bereczki birs

Bereczki birs

Világszerte ismert, régi magyar fajta. Hazai elterjedését inkább áruminőségének, mint termőképességének köszönheti. Érési ideje középkorai, szeptember közepétől október elejéig szüretelhető, a gondosan eltett termés januárig fogyasztható. Gyümölcse nagy, 300-350 grammos. Felülete erősen molyhos, zsíros. Héjszíne éretten aranysárga, húsa fehéressárga, kemény, gyengén leves, illata erős. Íze édes-savas. Fája felfelé törő, erős növekedésű. A Bereczki birs a termőhely iránt igénytelen, csak a nagyon száraz, meszes talajokat nem szereti. Igen ellenálló, szárazságtűrő és télálló fajta. Porzó partnere: Angersi birs.

Leskováci birs

Délszláv területekről származó fajta. Középidőben, szeptember végén, október első felében érik, januárig fogyasztható. Korán fordul termőre, bőven és rendszeresen terem. Gyümölcse igen nagy, 300-500 gramm. Felülete bordás, alig molyhos, éretten zsíros tapintású. Húsa fehéressárga, gyengén leves, a magház körül erősen kövecses. A tárolás alatt taplósodik. A befőzés után húsa gyakorlatilag megtartja eredeti színét. Íze édes-savas, a Bereczki birsnél kevésbé aromás. A termőhely iránt igénytelen, de a hűvösebb talajokat jobban kedveli. Részben öntermékenyülő, más fajtákkal telepítve biztosabban számíthatunk termésre.

Leskováci birs

Konstantinápolyi birs

Konstantinápolyi birs

Ez az ismeretlen származású, régi fajta az egész világon elterjedt. Hazánkban a Bereczki birs mellett a legnagyobb arányban ezt termesztik. Szeptember végétől szüretelhető, ha gyümölcse nem reped fel, megfelelően tárolható december–januárig. Viszonylagos igénytelensége, korai termőre fordulása, megbízható terméshozama és jó feldolgozási minősége miatt terjedt el. Gyümölcse középnagy, 200-250 gramm. A gyümölcs erősen molyhos, zsíros tapintású. Fehéressárga húsa félkemény, lédús, édes-savas, erősen illatos. Aszályos időben fejlődött gyümölcse fanyar lesz. A talaj iránt a Bereczki birsnél igényesebb, télálló, szárazságtűrő fajta. Részben öntermékenyülő, porzó partnere a Bereczki és az Angersi birs.

Angersi birs

Franciaországból származik, szeptember közepén érik. Korai fajta, idejében le kell szedni, mert a fán gyorsan megbarnul. Gyümölcse közepes nagyságú, 200-350 gramm. A gyümölcshúsa kemény, elsősorban befőttnek alkalmas. Gyenge növekedésű, laza és ritka gömb koronájú fát nevel, ami a nagy termések súlya alatt széthajlik. Közepesen jól termékenyülő, kiváló termőképességű, öntermékeny. A monília kevésbé károsítja.

Angersi birs

A birs metszése

A birs nevelhető alacsony törzsű fának is, de jobb a bokor alak. Bokorformát akkor kapunk, ha a talaj felett 20-40 cm magasan elágaztatjuk a növényt. A koronát évente vizsgáljuk át, és a sűrűn álló vesszőket, gallyakat ritkítsuk. Ügyeljünk arra, hogy az ágak végét ne vágjuk le, ugyanis ott hozza a termést. A gyümölcs az egyéves vesszők vegyes rügyeiből fejlődő, 5-8 centi hosszú hajtások csúcsán terem. Háromévenkénti erősebb metszéssel ösztönözhetjük a folyamatos növekedést.

Növényvédelem

A birs az almatermésűek közül a legérzékenyebb a moníliás betegségre és a tűzelhalásra, így fontos a megfelelő növényvédelem. A monília ellen javasolt ősszel és tavasszal is megejteni a  lemosó permetezést, illetve zöld bimbós állapotban célszerű megismételni a réztartalmú készítménnyel végzett permetezést. Sokat segít a monília megelőzésben, ha a virágzáskor két alkalommal permetezünk Chorus 50 WG vagy Topas 100 EC szerekkel. A tűzelhalásnak nevezett baktérium a bibén keresztül jut be a szövetekbe, később a rovarszúrások, a szél vagy a jégeső által okozott sebzések nyitnak újabb kapukat. Ilyenkor a levelek és a zsenge hajtások is fertőződhetnek. Virágzáskor kell védekezni ellene, akár a monília elleni permetezéssel egy menetben. Ha már megtörtént a baj, a begörbült hajtásvégeket az egészséges részig vissza kell vágni, és a begyűjtött levéllel együtt elégetni. Virágzás után permetezzünk rovarkártevők ellen. Amikor a gyümölcs elérte a dió nagyságot, az almamoly ellen a Full 5 CS rovarölőt érdemes alkalmazni, így meggátolhatjuk, hogy termésünk féregrágott legyen.

Lekvárnak eltéve is népszerű

Egészségügyi hatásai

A birsből készítenek gyümölcslevet, gyümölcszselét, befőttet, kompótot, gyümölcslevest; kandírozzák vagy birsalmasajtnak készítik el. Sütve húsok mellé kiváló köret. Termése pektinben gazdag, nyákoldó hatású, természetes pektinforrásnak is használják. A népi gyógyászat egész magvait köhögéscsillapítóként, enyhe hatású hashajtóként alkalmazza. Kozmetikai alapanyagként krémekhez használják repedezett bőr, égési sérülések, felfekvések, aranyér kezelésére. Nyálka- és cserzőanyagokban gazdag leve a száj és a garat enyhébb gyulladásos megbetegedéseinek ellenszere.