Ezek is érdekelhetnek
Hova ültessük?
Kaktuszkertet a ház vagy a kerítés déli-délnyugati oldalára tervezzük, ahol szinte egész nap éri a növényeket a napfény és a falról visszasugárzó meleg, ugyanakkor a széltől és a téli hideg zugoktól védve vannak. Ügyeljünk arra, hogy a tetőről, ereszről ne csorogjon a víz, a terület száraz legyen. A jó megoldás lehet a plexi vagy üveg fénytető, ami a napfényt átengedi, de a csapadékot nem, és télen visszatartja maga alatt a hőt. Vigyázzunk arra is, hogy gyerekek vagy állatok ne férhessenek hozzá a szúrós növényekhez.
A szabadföldi kaktuszok és pozsgások alapvetően szárazságkedvelő, sivatagi növények, csak akkor élik túl a nálunk jellemző csapadékos időszakokat, ha talajuk jó vízáteresztő. A kaktuszkert talaját legalább 40 centiméter mélységben cseréljük ki: aljára nagyobb kavicsokat, kő- vagy tégladarabokat helyezzünk, amire kaktuszföldet rétegzünk. A növények között ízlésesen elhelyezett nagyobb kövek vagy szikladarabok nemcsak mutatósak, hanem növelik a hő-visszasugárzó és megtartó felületet.
Milyen a jó kaktuszföld?
A kaktuszok a durva szemcséjű, homokos közeget szeretik. Bár többnyire kis tápanyagigényűek, meghálálják, ha közegük literenként 2-3 gramm tartós műtrágyát is tartalmaz. A legegyszerűbb a kaktuszföldet kész keverékben megvenni, amelyet jellemzően 2-5 literes kiszerelésekben találhatunk.
Mit ültessünk?
A télálló kaktuszok választéka a változatok, klónok nagy száma miatt óriási, így csak pát népszerűbb nemzetséget említünk:
Kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata)
A kötélkaktusz a legmagasabb a hazánkban télálló kaktuszok közül. Nagyon szúrós fajta, ágai mintha csavartak volnának, így könnyen felismerhető.
Fügekaktusz (Opuntia)
A füge- vagy medvetalpkaktuszoknak az Újvilágban mintegy 300 fajuk ismert. Többségük jellegzetesen nagy, lapos, tojásformájú „levelekkel”, nyéltagokkal rendelkezik. Sok faj gyümölcse ehető, innen a füge elnevezés is.
Leveleskaktusz (Maihuenia)
Ez a kaktusznemzetség a chilei és argentínai Andok magashegységi környezetében él, így száraz helyen valóban nagyon jól viseli a hideget, akár takarás nélkül is. A földön elterülő fajta, a hajtásokhoz képest kimondottan hosszú tüskéi teszik ijesztővé.
Echinocereus
Több, mint 70 fajta tartozik a nemzetségbe, melyek az Egyesült Államok déli részén és Mexikóban őshonosak. Oszloposak, de nem nőnek túl magasra, amiért nagy virágjuk kárpótol.
Escobaria
Legtöbbjük kisméretű gömbkaktusz, de oszlopos fajták is akadnak köztük. Virágjaik a hajtáscsúcsok tetején tavasszal nyílnak, a termés többnyire szintén dekoratív, élénkpiros.
Az egyéb télálló pozsgások közé tartoznak a különböző kövirózsafélék, varjúhájak, egyes kutyatejfélék, kristályvirágok. Ezek mind nagyon jól mutatnak kaktuszokkal közösen ültetve.
Teleltetés
A valóban télálló kaktuszok többsége nem igényel téli védelmet. A hajtásokról a havat el kell távolítani, hogy a hó súlya alatt ne törjenek le. A túlzott csapadék ellen föléjük húzott tetővel, fóliával óvjuk őket. Több fajnál a tél közeledtével az alkalmazkodás jeleként tapasztalhatjuk, hogy a fagyásveszély elkerülése érdekében, vizet veszítenek és megráncosodnak, ám ez természetes folyamat.
